Vállficam és váll instabilitás

Vállficam és váll instabilitás

A váll ficama általában valamilyen trauma hatására, az esetek döntő többségében előre felé alakul ki. A vállficam a felső végtag leggyakoribb ficama, általában baleset vagy sportsérülés során következik be. Részleges vagy teljes ficam alakul ki, attól függően, hogy a felkarcsont feje teljesen vagy csak részlegesen hagyja el az ízületi vápát. Az első ficam visszahelyezéséhez gyakran orvos segítségére van szükség. Ezt követően azonban – minél fiatalabb a beteg- egyre könnyebben ficamodik a váll, végül nem ritkán éjszaka, alvás közben is. Amennyiben éppen nem ficamodik a váll, bizonyos mozdulatokra akkor is úgy érzi a beteg, mintha “ki akarna ugrani a válla”, ezt nevezzük instabilitás érzésnek. Konzervatív kezelés (pl. gyógytorna) nem képes a ficam ismétlődését megakadályozni, műtéti megoldás segíthet. Az optimális műtéti megoldást számos tényező figyelembe vételével a kezelőorvos határozza meg.

Az elülső instabilitások közé tartozik az instabil, fájdalmas váll betegség, melynél repetitív mozgások (pl. dobó atléták) hatására jön létre az ízületet stabilizáló lágyrészek meggyengülése. A ficam ezen fajtájánál nem az instabilitás érzés, hanem a bizonyos mozdulatokra a váll elülső részén fellépő fájdalom jelenti a vezető tünetet, a sérült anatómiai képlet azonban ugyanaz, mint a traumás ficamoknál, a megoldást műtéti rekonstrukció jelenti.

A vállficam másik fajtája a vállízület veleszületetten fokozott mozgásterjedelme mellett, trauma nélkül kialakuló instabilitás. Elkülönítése fontos a traumás vállficamoktól, minthogy kezelése sokkal inkább konzervatív.

Kivizsgálás: ortopéd-traumatológus szakorvos

Terápia: ortopéd-traumatológus szakorvos, fizioterapeuta-gyógytornász